Az elmúlt hónapokban elég komoly hullámokat vert a 3D nyomtatós közösségben a Bambu Lab és az OrcaSlicer körüli helyzet. Redditen, Discordon és a különböző Facebook csoportokban gyakorlatilag folyamatos vita megy arról, hogy a Bambu pontosan milyen irányba szeretné elvinni az ökoszisztémáját, és ebben mennyi hely marad a külsős fejlesztéseknek.
Visszatekintés – honnan indult az egész?
Az OrcaSlicer gyakorlatilag a Bambu Studio egyik továbbgondolt, community fókuszú változataként nőtte ki magát egy megbízható slicerré. Az alapok nagyon hasonlóak, viszont az Orca az évek során rengeteg olyan funkciót kapott, amit a haladó felhasználók konkrétan imádnak. Részletesebb kalibrációs lehetőségek, több finomhangolási opció, gyorsabban érkező új funkciók. A hardver mögött ott volt egy olyan slicer, ami nemcsak kezdőbarát, hanem tényleg komoly kontrollt is ad a felhasználó kezébe. Ami szerintem különösen ironikussá teszi az egész szituációt, hogy maga a Bambu Studio is tulajdonképpen a PrusaSlicer forkja, a PrusaSlicer pedig ugyebár a Slic3r forkja. Az egész modern FDM slicer ökoszisztéma gyakorlatilag egymásra épülő open source projektekből nőtte ki magát. Emiatt sokaknál különösen rosszul csapódott le, amikor a Bambu elkezdte egyre jobban korlátozni a külsős fejlesztéseket.
De nézzük is mi vezetett a jelenlegi helyzetig. Korábban az OrcaSlicer közvetlenül tudott kommunikálni a Bambu nyomtatókkal cloudon keresztül. Ez gyors, kényelmes és egyszerű workflow-t adott, amit rengetegen megszoktak. Aztán 2025 elején a Bambu kiadott egy biztonsági frissítést, és itt már érződött, hogy nem lesz jó a felvett irány. Az update után a közvetlen kommunikáció megszűnt, és a Bambu bevezette a saját köztes megoldását, a Bambu Connectet. Papíron ez természetesen biztonsági fejlesztésként lett kommunikálva. A cég szerint szükség volt rá, mert túl sok nem hivatalos API-hívás és ismeretlen forrásból érkező kapcsolat terhelte a rendszereiket. Technikailag egyébként ez egy teljesen érthető álláspont, mert egy ekkora cloud infrastruktúrát valóban védeni kell. A közösség viszont ezt már jóval kevésbé fogadta lelkesen. Sokan ugyanis úgy érezték, hogy a Bambu ezzel tudatosan elkezdte lezárni az ökoszisztémáját, és fokozatosan próbálja háttérbe szorítani a külsős megoldásokat.
A 3D nyomtatás világa hagyományosan nagyon erősen open source szemléletű. Az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy slicert váltanak, moddolják a nyomtatójukat, saját workflow-kat építenek és teljes kontrolljuk van a gépük felett. A Bambu viszont egy teljesen más filozófiát képvisel: inkább egy zárt, kontrollált, de cserébe stabil és kezdőbarát rendszert épít.
Lehet most elitistának fogok tűnni és talán egy kicsit hipokritának is, hiszen nekem is két Bambu nyomtatóm van, és tényleg őszintén mondom, hogy szeretem a gépeiket. Egy modern Bambu nyomtató sokszor tényleg annyira egyszerűen használható, mint egy normál háztartási eszköz. Nem kell heteket tölteni mindenféle tuninggal és végetnemérő beállításokkal ahhoz, hogy valaki szép printeket készítsen. Őszintén megmondva, nem hiányzik a régi időkből a fél napos mesh bed leveling sem. Viszont ennek lett egy érdekes mellékhatása is.
A Bambu gyakorlatilag demokratizálta a 3D nyomtatást. Ami önmagában fantasztikus dolog, csak ezzel együtt megnyitott egy ajtót azok előtt is, akik semmit nem akarnak megtanulni erről a világról. Elárasztották az internetet az AI slop modellek, a lopott STL-ek, a flexi sárkányok és a teljesen értelmetlen nyomtatott műanyag kacatok. Mert hát bocsánat a megfogalmazásért, de ma már tényleg minden bolond tud nyomtatni anélkül, hogy minimálisan is értené, mi történik a gépében. És ezzel nem az a probléma, hogy valaki kezdő, mert mindenki volt kezdő. A gond inkább azzal a réteggel van, akik nem akarnak tanulni, nem érdeklik őket az anyagok, a mechanika vagy a technológia működése, csak ontják magukból a haszontalan műanyag hulladékokat.
Na de ez már önmagában megérne egy külön blogposztot (rant várható hamarosan), úgyhogy térjünk is vissza az OrcaSlicer sztorira.
A jogi balhé
A helyzet akkor robbant igazán nagyot, amikor egy fejlesztő, Paweł Jarczak a SoftFever (az OrcaSlicer eredeti készítője) körüli communityből készített egy módosított verziót, ami megpróbálta visszahozni a korábbi közvetlen kommunikációs funkciókat. A cél az volt, hogy a felhasználók továbbra is ugyanúgy tudják használni az Orcát a Bambu nyomtatókkal, mint korábban. Viszont nem sokkal később a Bambu jogi fenyegetést küldött a projekt készítőjének.
A cég arra hivatkozott, hogy a módosítás sérti a felhasználási feltételeket, megkerüli a biztonsági mechanizmusokat és reverse engineeringnek minősül. A projektet végül elővigyázatosságból leszedték, ami természetesen csak olaj volt a tűzre.
Bár a projekt hivatalosan eltűnt, a módosított verzió gyakorlatilag azonnal felkerült több helyre is archiválva, többek között GamersNexus-on (tőlük származik a címben látható idézet) és mirrorokon továbbra is elérhető, szóval a közösség természetesen megtalálta a módját annak, hogy életben tartsa.
És természetesen a közösség azonnal két táborra szakadt.
Az egyik oldal szerint a Bambu teljesen szembemegy az open source közösség szellemiségével, és veszélyesen elkezdte bezárni a saját platformját. A másik oldal szerint viszont egy kereskedelmi cégnek teljesen joga van megvédeni a saját infrastruktúráját és kontrollálni a rendszerét és őket aztán nem érdekli, hogy mi történik. Szóval ha r/3DPrintingCirclejerk-ös zsargonnal értkelném a helyzetet, a tinkerer közösség és a t*nkering tagadók állnak egymással szemben.
És akkor most mi lesz a továbbiakban?
Technikailag az OrcaSlicer továbbra is használható Bambu nyomtatókkal LAN mode-ban. Szóval egyelőre nem arról van szó, hogy teljesen megszűnt volna az OrcaSlicer-Bambu kombó. Egyelőre.
Véleményem
Az az irány, amit mostanában a Bambu képvisel, számomra kezd egyre visszásabb lenni. Én továbbra is azt gondolom, hogy valahol létezik egy egészséges arany középút a teljesen nyitott és a teljesen zárt ökoszisztéma között.
Szerintem sokkal többet nyernének vele, ha ahelyett, hogy cease and desist leveleket küldözgetnek azoknak a fejlesztőknek, akik az eleve open source alapokra épülő szoftvereit próbálják továbbfejleszteni, inkább együttműködnének velük. Főleg úgy, hogy maga a Bambu Studio is más open source projektek forkjaira épül.
A Bambu rengeteget köszönhet a közösségnek. Nemcsak a hype-ot vagy az ingyen marketinget, hanem azt is, hogy ennyire gyorsan mainstream szereplővé tudott válni a 3D nyomtatás világában. És úgy néz ki, ezt hajlamosak elfelejteni. Ráadásul nagyon sok olyan felhasználó van (köztük én is), aki nem azért választott Bambu nyomtatót, mert ehhez már gondolkodni sem kell, hanem mert egyszerűen jók a gépek. Gyorsak, kényelmesek, jól működnek és ár-érték arányban jelenleg tényleg erősek. Nem azért vettünk Bambut, mert ne tudnánk összerakni vagy belőni egy Voront vagy bármilyen más gépet, hanem mert egyszerűen szeretjük a kényelmet. És szerintem pontosan ez az a réteg, akit nem lenne túl szerencsés elidegeníteni. Mert ha azok a felhasználók, akik jelenleg a kényelmi funkciók és a stabilitás miatt választják a Bambut, egyszer csak úgy érzik, hogy túl szűk lett a rendszer és túl agresszívan próbálják kontrollálni a platformot, akkor simán visszamennek más gyártókhoz. A 3D nyomtatás közössége nagyon gyorsan tud hangulatot váltani és ha arról lesz szó én is inkább jobban belenyúlok a zsebembe és veszek egy Prusa-t.
Ha a Bambunak van egy kis stratégiai érzéke, akkor hosszú távon ki kéne adniuk egy hivatalos API-t, ami lehetővé teszi külsős slicerek és alkalmazások biztonságos integrációját. Így a cloud infrastruktúrájuk is védhető maradna, miközben a közösség sem érezné úgy, hogy fokozatosan kizárják a saját eszközeiből.
Mindenesetre érdekes lesz nézni, merre megy tovább az egész történet. Az biztos, hogy az elkövetkező években még sok konfliktus lesz a „consumer friendly zárt rendszer” és az open source maker kultúra között. És őszintén kíváncsi vagyok, végül melyik irány bizonyul majd erősebbnek.