Ahhoz, hogy érthető legyen az egész, először tisztázzunk valamit: mit jelent a fork?
Nagyon leegyszerűsítve egy fork azt jelenti, hogy valaki fog egy nyílt forráskódú projektet, továbbfejleszti és új irányba viszi. A 3D nyomtatásban rengeteg szoftver így fejlődött. A Slic3er-ből lett a PrusaSlicer, a PrusaSlicerből lett Bambu Studio, a Bambu Studioból pedig később OrcaSlicer. Ez egyáltalán nem probléma, sőt, az open source világ egyik legerősebb húzóereje.
Csakhogy ennek vannak szabályai. A mostani vita főleg az AGPL 3.0 (GNU Affero General Public License 3.0) körül forog. Ez egy erős open source licensz, ami röviden arról szól, hogy ha közösségi fejlesztésre építesz, módosítasz rajta és szolgáltatásként vagy szoftverként használod, akkor a módosításokat elérhetővé kell tenned. A célja az, hogy a közösségi munkából születő fejlesztések ne tűnjenek el zárt rendszerek mögött.
Ahogy Josef Prusa is megírta: „You take from the community, you give back to the community.”
És itt kezdődik a mostani konfliktus.
A kritikusok (ide tartozom én is egyébként) azzal érvelnek, hogy a Bambu Studio jelenlegi iránya nem fér össze azzal a nyitottsággal, amit az AGPLv3 megkövetelne, sőt egyenesen a szabályok ellen megy. A Bambu álláspontja szerint viszont a zárt hálózati komponenseik különálló elemek, így egyébként nem sértik az AGPL 3.0 előírásait. A jelenlegi fork, ami kiváltotta a helyzetet pedig (ahogy az előző bejegyzésben is írtam) reverse engineeringnek minősül szerintük.
Az elmúlt napokban azonban megszólalt a Software Freedom Conservancy is, amely hosszú ideje foglalkozik GPL és AGPL licencek érvényesítésével. Az SFC közleménye szerint jelenlegi álláspontjuk alapján már azonosítottak konkrét AGPLv3 megsértéseket, és hivatalos vizsgálatot indítottak a Bambu ügyében. Az érvelésük szerint bizonyos, a rendszer működéséhez szükséges zárt komponensek forráskódjának hiánya nincs összhangban az AGPLv3 követelményeivel. Fontos ugyanakkor, hogy továbbra sincs echte jogi döntés arról, történt-e tényleges licencsértés, viszont az már önmagában sokat mond, hogy nem csak közösségi fejlesztők vagy konkurens gyártók kritizálják az ügyet, hanem olyan szervezetek is, amelyek kifejezetten az open source licencek betartatásával foglalkoznak.
És akkor miért is kell, hogy érdekeljen téged az egész? Ha egy nagy szereplő elkezdi feszegetni vagy rugalmasan értelmezni az open source szabályokat következmények nélkül, akkor ez akár hosszú távon megváltoztathatja a 3D nyomtatás ökoszisztémáját. Ma még csak egy slicerről vagy cloud kapcsolatról beszélünk, de holnap lehet arról, hogy bizonyos funkciók kizárólag előfizetéssel érhetők el. Vagy hogy egyre több szolgáltatás csak saját alkalmazással működik. Vagy hogy megszűnnek alternatív, közösségi megoldások. Vagy hogy konkrétan a gyártó határozza meg, mit csinálhatsz a saját nyomtatóddal. Vagy ne adj Isten, milyen filamentet használhatsz.
A másik nagy veszteség a fejlődés lehet. Az open source világ sokszor azért gyorsabb, mert a közösség javít, optimalizál, kísérletezik. Innen születnek új funkciók, jobb filament profilok stb. Ha ez fokozatosan háttérbe szorul, mert egyre több minden válik zárttá, akkor végső soron maga az innováció lassulhat.
És ilyenkor gyakran jön az ellenérv, hogy de hát én csak a Makerworld-ről akarok nyomtani a Bambu Handyvel, nekem aztán mindegy. Az igaz, hogy nem kell mindenkinek licenceket olvasnia vagy GitHub vitákba beleállnia, de a 3D nyomtatós közösség nem csak flexidragonok nyomtatásából áll. Vannak, akik nyomtatót építenek, modolnak, hibát javítanak vagy új funkciókat építenek. Nagyon sok kényelmi dolog, amit ma természetesnek veszünk, eredetileg ilyen emberektől érkezett. Ha ők eltűnnek, vagy egyre kevesebb mozgásterük marad, annak előbb-utóbb a hétköznapi felhasználó is érzi a hatását.
Van egy könyv dr. Ésik Sándortól (ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa egyik szerkesztője) ami tökéletesen illik ide: Sanyikám, én nem politizálok – Az baj, mert akkor más fog helyetted. A mondat nyilván más kontextusról szól, de az alapgondolat itt is működik. Ha nem foglalkozunk azzal, hogy hogyan használják fel az open source licenszeket, mennyire marad nyitott az ökoszisztéma és hol húzódnak meg a határok, akkor előbb-utóbb mások döntik el helyettünk, mit lehet majd használni és hogyan.
Lehet, hogy ez a vita most teljesen leegyszerűsítve csak egy slicerről szól. De a valódi kérdés az, milyen lesz a 3D nyomtatás pár év múlva: egy nyitott közösségre épülő világ, vagy néhány erősen kontrollált ökoszisztéma?
És ebben már azok is érintettek lesznek, akik csak megnyomják a print gombot.